"1838 januárjának elején, a Duna vízgyűjtő területén rengeteg csapadék hullott. A márciusban hirtelen megkezdődött olvadás nyomán hatalmas árhullám indult el a folyón. A Dunán zajlani kezdett a jég, s mivel a szabályozatlan folyón a jégtáblák csak lassan tudtak levonulni, a zegzugos kanyarulatok között feltorlódtak, és visszaduzzasztották a folyót. (Érdekesség, hogy Vásárhelyi Pál, a Duna szabályozásának későbbi szószólója nem sokkal korábban minden idők legnagyobb árvizéről írt egy cikksorozatában.) Március 13-án a jégtorlasz először megnyílt, aztán újra bezárult – másnap kiöntött a Duna, és a folyó bal partján fekvő Pestet elárasztotta. Báró Wesselényi Miklós, aki maga is hősiesen részt vett a mentésben, így írt erről a napról: „Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a vízt közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek.” A tetőzés idején a Józsefváros, Erzsébetváros és Ferencváros legnagyobb részét több mint két méter mély víz borította. Az 1838-as árvíz összesen 153 halálos áldozata közül 151 pesti volt."

National Geograpich

http://www.ng.hu/Fold/2013/06/magyarorszag_legnagyobb_arvizei

A metszetek a Duna Múzeum gyűjteményéből valók