Ezek a toronyalakú hajózási építmények fontos tájékozódási pontot jelentettek és jelentenek mind a mai napig. A világítótornyok általában nagyobb távolságokra látható fényjeleket bocsájtanak ki. Nem csak az esti, de sok esetben a nappali tájékozódást is szolgálják, hiszen sokszor magasra építik őket, testüket pedig piros csíkokkal tarkítják. A világítótornyok eredete az ókorba nyúlik vissza, egészen Kr.u. 77-re, akkor épültek ugyanis Alexandriában, Ostiában és Ravennában a legelső tornyok.

A fényforrást eleinte nyílt fatűzzel oldották meg, később szenet égettek nyílt tűzhelyeken a világítótornyok lapos tetején. A nyílt tűzhelyeket zárt üveglámpásokra cserélték, melyekben olajat és kőolajat égettek. 1819-ben kezdték csak alkalmazni a világítógázt, amit később, a 19. század vége felé a villamos ívlámpa követett. Kétféle fényjelzést használnak: az egyik az állandó, a másik a változó fény, melynél a fény ereje meghatározott időközökben gyengébb lesz, illetve a fehér fényt piros vagy zöld válthatja fel. Ezeket lehet egyesíteni és kombinálni is.

A képeslapok múzeumunk gyűjteményében találhatóak.