Fordított felkiáltójel
2016. június 29. írta: Duna Múzeum

Fordított felkiáltójel

A 19. század második felében egyre elterjedtebbé vált, hogy egy-egy hegyoldalban felfogják a források vizét, és a gravitációt kihasználva a településeket a tárolt vízzel látták el. Ezeknek a tornyoknak a felső részét víztartállyal szerelték fel, amibe egy csővezetéken keresztül pumpálták a vizet. A víz magasba emelkedését még szelepekkel és tolózárakkal segítették. Az ipari forradalom idején egyre nagyobb szükség volt ezekre a víztározókra, a gőzmozdonyok például mint egy benzinkútnál, úgy horgonyoztak le egy-egy víztartály előtt. A sokféle vízigény kielégítése miatt azóta számtalan, szebbnél-szebb víztornyot építettek. Ez a magyar találmány az építészetben felhasználható burkolat anyagok közül téglát, betont, fát és fémet egyaránt tartalmazott. Bármerre járunk is az országban, minden tájon találhatunk ezekből a csodás építményekből.

kl933e.jpg

 

kl933h.jpg

kl1547e.jpg

kl1504e.jpg

A képeslapok múzeumunk gyűjteményében találhatóak.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vizmerce.blog.hu/api/trackback/id/tr748734228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.