Egy Galéria kiválasztott engem!
2016. július 01. írta: Duna Múzeum

Egy Galéria kiválasztott engem!

Ha egy könyvet szeretnénk vásárolni, de nincs határozott elképzelésünk akkor a borító alapján választunk, kézbe vesszük, méregetjük, majd, elolvassuk a fülszöveget, és ha az felkeltette az érdeklődésünket, talán belelapozunk, és végül megvesszük.

dsc_0128.JPG

 Hogyan választunk kiállítást? Nehéz erre válaszolni…, mert vagy ismerjük a kiállító művészt, vagy ismerjük a helyszínt és az alapján döntünk, de lehet, hogy egy vonzó plakát, egy személyes meghívó kelti fel az érdeklődésünket. Az is lehet, hogy csak sodornak az események. Természetesen minden művész szereti, ha sokan vannak a megnyitóján. Ezt mindenki egyfajta visszajelzésnek tekinti, hogy igen érdemes volt dolgozni. Talán olyan, mint a színésznek a taps, a megnyitó pedig a pódium, ahol szerepel, megmutathatja magát. Természetesen a művész is mindent elkövet, plakát, meghívó, személyes kapcsolat a rajongókkal, és nem utolsó sorban a munkák, de valljuk be, minden hiába, ha helyszín szerény, a kiállítás is szerény marad, függetlenül a jelenlévőktől.

dsc_0001.JPG

Akkor, amikor ezeket a sorokat írom, tudom, hogy nem mindenki fog egyetérteni velem. Talán lesznek, akik nagyképűnek találják majdaz érvelésem, de állok elébe. Nagyon sok kiállítást rendeztem már, és nekem is volt már mindenfelé tárlatom. A hely mindig meghatározó. Vannak gyönyörű nagy terek, hatalmas magasságokkal, vannak meghitt intim terek, tagolt részekkel. Az, hogy milyen képanyag kerül ezekbe szintén meghatározó. fontos a falak színe, tisztasága.

Esztergom patinás épületei közé tartozik a Vízügyi Múzeum barokk épülete, az úgynevezett Káptalan-ház, melyben a Duna Múzeum Európai Közép Galériája folyamatosan lehetőséget teremt művészeknek időszakos bemutatkozásra. A belső udvarát méltósággal uralja egy hatalmas hársfa, mely a környezet meghatározó része, gyakran a belső udvar megnyitók helye is. Egyfajta megtiszteltetés itt kiállítani.

dsc_0067_1.JPG

2011-ben, Indiából hazatérve kaptam a meghívást ide, a Duna Múzeumba. Kovács Melinda fotóművész, a Galéria művészeti vezetője kért fel, én megragadva az alkalmat az akkor új anyagomat állítottam ki. Nagyon jól tagolt térben, jól tagolható anyag került a falakra, Melinda blokkokat alakítva tálalta a közönség elé. Hangulatos, az ottani varázslatos forgatagot teljes mértékben visszaadta a rendező koncepciója. Ma is hálás vagyok érte. Jól sikerült a megnyitó, Pazar, személyesen aláírt profi meghívóval, melyet Melinda tervezett csalogattuk a közönséget, nem elárulva nekik mi vár rájuk a termekben, csak sejtetve az anyagot. A kiállítás eseményének ez a fajta megközelítése nekem is nagyon szimpatikus. Rengetegen voltak a megnyitón, úgy érzem nem okoztam csalódást. Az udvar is megtelt, nagy élmény volt. A megnyitót meghitt, hosszas beszélgetés követte.

dsc_0057.JPG

A második felkérés 2015-ben érkezett, akkor már Brassai Gabriella festőművész a galéria művészeti vezetőjétől. Születésnapom kapcsán áprilisra terveztük a megnyitót és Ő készítette a meghívót. Karakteres, az erre az alkalomra összeállított anyaghoz, és hozzám illő.

Egy kicsit jobban izgultam, mint korábban. Egyrészt tisztában voltam vele, hogy nem egy mindenki által kedvelt témához nyúltam, színeiben is megosztó és nem túl vidám elmélyültebb gondolatokkal telített anyag került a falakra Emlékezés címmel. Másrészt, nem állítottam még ki technikában ennyire távoli dolgokat, mint az akril és a tűzzománc, illetve annak is két fajtája, az acél lemezre készült, és a vörösrézre zománcozott. De mindig érdekes, ha valaki más, rendezi a saját munkáinkat. Teljesen más gondolatisággal, izgalmas, profi lett a rendezés. Ezt a három terem megosztása is segítette, de egyfajta sodró lendületet is adott a tárlatnak. Jól sikerült ez a megnyitó is. Maga a fogadtatás is családias hangvételű, nagyon bensőséges volt. Sokan voltunk, s egymást erősítő egyéniségek, zamatos beszélgetésével zárult a megnyitó. Igen a művészet mindenkit összeköt.

dsc_0056.JPG

Szeretem ezt a helyet, nagyon nagy lelke van, meggyőződésem, hogy a látogatók is érzik.  Ugyanakkor van valami méltóság is a falakban, de nem csak ezért szeretem, hanem mert ezt a miliőta benne dolgozók teremtik meg. A személyiségük, az odaadásuk, a szakmai hozzáértésük, a kedvességük, amivel a mindennapokban tevékenykednek, teszi kivételessé ezt a galériát.

dsc_0124.JPG

Nagyon örülök, hogy itt lehettem, és bízom benne, hogy a jövőben is lehetőséget kapok a befogadótól. A kezdeti sikerek felbátorítanak

 

Köszönöm mindenkinek!

 

Tisztelettel: Végh Éva

A bejegyzés trackback címe:

https://vizmerce.blog.hu/api/trackback/id/tr498713118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.