Egy igazán nemes lelkületű nemesünkre emlékezvén…
2018. március 23. írta: Duna Múzeum

Egy igazán nemes lelkületű nemesünkre emlékezvén…

Wesselényi Miklós – az árvízi hajós

180 évvel ezelőtt, 1838 márciusában pusztított a Duna magyarországi szakaszán a feljegyzések szerinti, addig legtöbb veszteséget és kárt okozó jeges árvíz. A pest-budai történések egyik legnagyobb hőseként báró Wesselényi Miklósra emlékezik az utókor, aki önmagát és vagyonát sem kímélve vett részt a bajba jutottak mentésében.

 

wesselenyi.jpg

 

A nemes lelkületű nemes 1796. december 30-án született Zsibón. Apja, id. báró hadadi Wesselényi Miklós, akit a 'zsibói bölényként' is emlegettek erős testalkata miatt, főispán volt. Anyja Cserey Heléna Nagyajtáról származott.  A történetírók szerint Wesselényit nagy szigorral és elvárásokkal nevelte apja. Tanulmányait otthon végezte, pályafutását 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken. Fiatalon kötött barátságot Széchenyi István gróffal, akivel tanulmányutat tettek Nyugat-Európába. 1822-es hazatértük után Wesselényi kisdedóvót alapított, mely Erdélyben az első volt. A zsibói birtokán dolgozó parasztoknak elengedte a robotot, és a dézsma egy részét, emellett saját költségén taníttatta őket.

trentsensky_jozsef_litografiaja_az_1838_evi_pest-budai_arvizrol_1.jpeg

Az 1838-as árvíz idején önfeláldozóan és önzetlenül segített a bajbajutottakon. Naplójában így ír erről:

"E szomorú napnak reggelén 7 és 8 óra közt egy ladikra ültem, mellyel éppen Havas senator jött. Vele a belváros utcáin eveztünk s a Váci-, Kishíd-, Aranykéz-és más utcákból hordtuk a menekvőket a Sebestyén-piacra."

"A József- és Stáció-utcákból harsogott a segélyért kiáltók lármája, ide siettünk; sokat volt szerencsénk megmenteni. Már akkor kezdettek a házak omlani és düledezni. Ezeknek ropogása, zuhanása, a vizek között emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás, borzasztó képét mutatta a dúló enyészetnek."

Wesselényi leírja, hogy az árvíz szörnyű napjaiban rajta kívül még sokan segítettek a rászorulóknak, de sajnos sok rossz akaratú ember is volt, aki kirabolta az üresen maradt házakat, vagy csak nagyobb összeg ellenében volt hajlandó segíteni a szerencsétleneken.

trentsensky_jozsef_litografiaja_az_1838_evi_pest-budai_arvizrol.jpeg

Wesselényi Miklós 'jócselekedetei' nem fejeződtek be a mentéssel. A kimentett és biztonságban elszállásolt károsultakat étellel látta el. Pl.: a Károlyi-házba húst és kenyeret vitetett. Gondoskodott ismerősei és barátai épen maradt vagyonának elszállításáról is.

wesselenyi_emlektabla_1.jpg

"Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla nem képes. Az egészének minden egyes vonása olyan, mely már magában egy-egy rémítő képet alkotna: s százanként oly jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogytáig megmaradó borzasztó emlék."

 Az árvízi hajós 1850-ben tüdőgyulladást kapott. Egyéb betegségeitől legyengült szervezete ezt már nem tudta leküzdeni. Április 21-én, Pesten halt meg.

Forrás: Báró Wesselényi Miklós az "árvízi hajós" naplója In.:  MAGYAR IRODALMI RITKASÁGOK 40. szám, Szerk.: Vajthó László, 1938 (http://mek.oszk.hu/15400/15468/15468.pdf)

 

Tanai Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://vizmerce.blog.hu/api/trackback/id/tr5413769442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.