Ma már el sem tudjuk képzelni azt, hogy ha strandra megyünk, ne fürdőruhát vagy bikinit viseljünk, de régen ez elképzelhetetlen volt, leszámítva a görögöket, akiknél viszont a testedzésnek és a fürdőzésnek komoly kultusza volt. Éppen ezért kb. i. e. 200-tól i. sz. 500-ig a mostani bikinikhez hasonlító, szalagszerű felső- és rövid alsó részben fürdőztek.  Míg a 18. században a fürdőruha lényege az volt, hogy viselőjét megóvja a hideg óceáni víztől, zárt kialakítása pedig a napfénytől, addig a 19. század végén az aktív sportolás miatt újfajta fazonra volt szükség, amelyben bár könnyebbé vált a mozgás, mégis eleget takart, így megfelelt a szigorú társadalmi elvárásoknak.

1910-re teljesen kicserélődtek az anyagok azért, hogy még könnyebbé tegyék a sportolni kívánó hölgyeknek és uraknak a mozgást. A kötött anyagot a Mabs cég végérvényesen likvidálta a fürdőruhadivatból azzal, hogy latexből kezdte el gyártani a csinosabbnál csinosabb és igazán keveset takaró darabokat.

1946. július 5-én Louis Reard tervező piacra dobta a kétrészes fürdőruhát, melynek bemutatását egyetlen modell sem vállalta. 1956-ban Brigitte Bardot tette igazán elfogadottá a bikinit, amikor Roger Vadim És Isten megteremté a nőt című filmjében viselte. Bár a fürdőruhadivat sokat változott, az egyrészes darabok a retro divat megjelenésével újra hódítanak a fiatalabb generáció körében is.

Pifkó Szera

A képeslapok a Duna Múzeum gyűjteményének darabjai.