A rőzsét az elmúlt évtizedekben gyakran alkalmazták laza talajú folyófenék, ill. meder- és partoldal védelmére. Lágyított vashuzalt felhasználva a tű segítségével fűzfanyalábokat kötöttek össze, hogy végül egy összefüggő, lepedőszerű rőzseréteget kapjanak.

Ezeket a rőzsepokrócokat a felhasználás helyszínén, egy tutajon készítették. A pokróc merevítéséhez 3-6 méterenként szintén rőzséből készített kolbászformákat erősítettek. A rőzsepokróc jellemzően 20 cm vastag volt, szélessége a 20-30 métert is elérhette. Hogy a megvédendő mederoldalról nem mozdulhasson el, uszályról kővel terhelve eresztik a mélybe. A kőterhelés vastagsága 20 cm. Fényképeink a rőzsefektetés folyamatát mutatják be.

Nem csupán a felszín alatt, hanem töltések, ún. rőzsegátak építőanyagaként is használták a rőzsét, ennek elkészítéséhez ugyancsak ilyen tű volt használatos. Ezt szemlélteti a tű mellett elhelyezett rőzsegát-makett.

(A műtárgy az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság gyűjteményéből származik.)