„Budapest, indulás: 1972.VII.14.REGENSBURG
Érkezés: 1972.VII.15.
Indulás: 1972. VII.20. ½ 8.
Az itt töltött napok alatt a nagy hőség, és az indulás bizonytalanságai miatt sok volt a kisebb-nagyobb vita. A hajókat az 1038-as uszály hozta. Kormányosa: Molnár Péter. A kikötő hátsó zugában álltunk, rendőrségi pontonon. B.I. S.L. és T.S. Ulmba mentek egy napra fotózni”
Ezzel a ceruzás bejegyzéssel találkoztam Enökl Dezső: A Duna és mellékvizei távolsági névmutatója című könyvének feldolgozásakor, melyet a könyv lapjain a Duna folyásával megegyezően szinte kilométerről- kilométerre újabbak követtek. A legutolsó bejegyzés így szól:
„1972. IX. 18. Román 14h 30’
A kis híd alatt árbóc nélkül átsuhanva kiértünk a feketére. 1 órán át vitorláztunk, majd a híd alatt ismét a Dunába jutottunk. Sherry-Brandy-vel öntöztük a Dunát, hajóinkat és torkunkat. Megtettük felfelé az első 9 tengeri mérföldet.”
Az első oldalak után nyilvánvalóvá vált, hogy egy mozgalmas – elsősorban a hajózási és időjárási viszonyokat rögzítő - dunai vitorlástúrát követhetek végig. A résztvevők monogramjának, a túra előzményeinek és kalandjainak feloldására várnom kellett, mígnem kezembe került Bedő István: Kalóz a Dunán Vitorlással a Fekete-tengerig c. 2001-ben megjelent könyve. Az alcím elolvasása után gyanakodtam, hogy e kaland résztvevőivel már valahol találkoztam munkám során. S valóban számtalan, a ceruzás naplóbejegyzések olvasásakor felmerült kérdésemre - a könyv lapjain - megtaláltam a választ.
A Nemzetközi Duna Bizottság megalakulásának 25. évfordulójához közeledve határozta el öt kitűnő, vállalkozó kedvű sportember, hogy elsőként a nagy folyam történetében, végigvitorlázzák. Álljon itt a nevük: Bedő István (a könyv szerzője) és Somorjai László (Tanár) a vitorlásban, Horváth György (Puck) és Fejéregyházi András (Srác) a vitorlást kísérő motorcsónakban, míg dr. Torma Sándor (Doki) Skodájával a parton kísérte a csapatot. (A Nemzetközi Duna Bizottság – melynek jelenleg 11 ország tagja - 1948. augusztus 18-án alakult, székhelye Budapest, feladata a dunai hajózási együttműködés elősegítése.)
A túra legfontosabb résztvevője a Vöcsök névre keresztelt, az átlagosnál sokkal kecsesebb kalózvitorlás volt, amit a kitűnő hajóépítő mester, Kiszely Pál épített a csapat számára. A MAHART egy szabványos, VIHR motorral felszerelt alumínium csónakot adott kísérőül a legénységnek.A vállalkozás fő mecénásának egyébként is a MAHART bizonyult, hiszen a fentebb említett motorcsónak mellett precíz folyamtérképeket bocsátott a csapat rendelkezésére, valamint uszállyal elszállította a túrán résztvevő hajókat az induló állomásra Regensburgba, illetve a Fekete-tengertől haza.
Az MTI így számolt be nagyszerű teljesítményükről:
„A Duna-expedíció, amely 1972. július 14-én indult el, hogy végigvitorlázza a hajózható folyamot, elérte célját. 1972. szeptember 18-án, a déli órákban kifutottak a Fekete-tengerre. Nyolc országon haladtak keresztül, és közel két és fél ezer kilométernyi vízi utat hajóztak végig. Elsőként tette meg nyitott, könnyű sportvitorlás ezt a kockázatos utat. A vállalkozás résztvevői egészségesek, a hajóegységek sértetlenek. Egynapi pihenő után elindulnak hazafelé, vissza Budapestre”
A fenti jegyzetek, Bedő István: Kalóz a Dunán -Vitorlással a Fekete-tengerig c. könyve és a könyv kiegészítő fényképanyaga megtalálható a Duna Múzeum gyűjteményében.
Duna Múzeum
Szőkéné Fekete Erzsébet
