A kubikusok a mezőgazdasági és ipari munkás réteg közt álló, szakosodott vándormunkások. Ármentesítéskor, folyószabályozásnál, vasútépítésnél és nagyobb építkezéseken a földmunkát végezték. Egyszerű kézi eszközökkel nagy mennyiségű földet mozgattak meg. Nevük a német kubikmeter szóból ered és arra utal, hogy fizetésüket a kiemelt föld köbmétere után kapták, általában pénzben.
Töltéserősítés a Tiszán a Szolnok-Kisköre közti szakaszon, 1934.
A 19. század második felében megindultak a nagyobb léptékű folyószabályozások, ármentesítések és a vasútépítések, melyekhez nagy mennyiségű föld megmozgatására volt szükség. Az Alföld déli részén élők, akik termőfölddel nem, vagy csak ritkán rendelkeztek fogékonyak voltak erre a munkára. Már csak azért is, mert az alföldi száraz, tápanyagszegény talajon nagyon keservesen tudtak gazdálkodni, ha egyáltalán volt hol. Emellett egy-egy idénymunkával többet is kerestek, mint egy aratással.
A Sió-csatorna építése kubikosmunkával. (1910-1920)
A kubikusok bandában dolgoztak, amely egy 20-25 fős, önkéntes, homogén összetételű társulás volt. Vezetőjük a bandagazda volt, aki ugyanúgy részt vett a munkában, ahogy a többiek. A bandagazdának jól kellett számolnia, hogy a bandát nehogy átverjék, rosszul fizessék ki, és tudnia kellett tárgyalni is. A munkákról az újságból, vagy toborzás útján értesült. Ekkor a bandagazda előre ment megnézni a munkavégzés körülményeit, megtárgyalni a részleteket. Amennyiben ezek megfeleltek, úgy nekiállt a banda összetoborzásának. Főleg a 20-60 év közötti férfiak álltak kubikusnak, mert a munkához nagy erő és kitartás kellett. Nem véletlenül írta róluk Jókai Mór, hogy:
„Minden munkás előtt tisztelettel hajtom meg fejem, de a Tisza-menti kubikusok előtt levett kalappal haladok végig, mert azok az Isten munkásai.”
Kubikosok a Jásztelek alatti átmetszésnél
Egy-egy nagyobb földmunka idejére ideiglenes szállást emeltek a munkavégzés helyéhez közel. A kubikus tartós és az otthonától távol lévő munkára vitte a családot is (ha tehette). Ilyenkor az asszony a többi kubikusra is főzött, mosott. A nagyobb gyerekek pedig besegítettek a munkában. A közelebbi munkákba gyalog, vagy kocsin jártak, később vasúttal. Vasárnap nem dolgoztak; ha éppen nem tudtak hazamenni, akkor ilyenkor mosták ki szennyeseiket, tették rendbe szerszámaikat.
„Igen. De aztán volt úgy, hogy alom szalmán laktunk, mint a jószágnak bealmoztak aztán, no, ne, feküdj rá! De később aztán ezt nem szerettük, hanem magunknak megtömtük a szalmazsákot, egy hosszabbat, ami kb. 150-160 lehetett és akkor még fejrészt is kis párnákat is csináltunk szalmából természetesen és akkor azon aludtunk. Pl. ilyen szobában voltunk erről is 8 arról is 8, 16-an, volt egy kis út, de az csak éjszakai kijárásra, de nappal azt a szalmazsákot felhajtottuk és akkor mindjárt nagyobb volt a placc, a térség.” (A békési kubikosok életéből – részlet Raffay Anna 1977-es gyűjtéséből)
A kubikusok főbb szerszámai az ásó, a lapát és a talicska voltak. Emellett használhattak még csákányt és kordét is. Szerszámaikat magukkal hordták, folyamatosan javították, tökéletesítették őket, a könnyebb munkavégzés érdekében. A földmunkások a jól megrakott talicskát nehezen tudták tolni, ennek megmozdításához emberhámot/nyaklót használtak. Ez általában bőrből készült. A hámot a nyakba tették, majd egy kötél segítségével a talicskához erősítették. A kubikus erre a munkára saját fiát vagy feleségét „fogta be”.
Töltéserősítés, Gyoma, 1933.
A folyók szabályozásakor a töltéshez szükséges földet a töltés mellett ásták ki, így úgynevezett kubikgödröket hoztak létre. A munkások a kubikgödrök ásásakor a gödör alján egy figurát/bubát/babát hagytak. Ez tulajdonképpen egy az eredeti talajszintig meghagyott földoszlop volt. A mérnökök ennek segítségével számolták ki a kitermelt föld mennyiségét. Így tudták megállapítani a kubikusok bérét. A kubikusok 10-12 krajcár fizetséget kaptak köbméterenként.
A Munkács-Várpalánkai csatorna építése, 1895.
A kubikusok, ha bandáikat figyeljük is, inkább az ipari munkásokhoz hasonlítottak, mint a mezőgazdasági munkát végző parasztokhoz. Az évtizedek során folyamatosan váltak munkásokká; elhagyták a falusi öltözéket, újságot és könyveket olvastak, kiszakadtak a parasztságból. A nagy földmunkák befejeztével a gépesítés folyamán szakmunkásokká váltak.
Részlet a Víz-gép-ember c. ismeretterjesztő filmből:
Tanai Anna
Forrás:
Balassa Iván-Ortutay Gyula: Magyar Néprajz 75-78. Budapest 1979
Kiss Lajos: A szegény ember élete Budapest 1939
Katona Imre: A magyar kubikusok élete Budapest 1957
Raffay Anna gyűjtése a Duna Múzeum audiotárából
https://szegedpanorama.blogspot.com/2012/10/a-dorozsmai-kubikusok.html
Víz-Gép-Ember c. film, 1973. Készítette a Budapest Filmstúdió az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából
