... mi legalább húsz estén aludtunk el úgy, hogy holnapra Baján, Mohácsnál átszakad a gát. S reggelre mégsem szakadt! Ez annál szívet emelőbb volt, mert Szlovákiában, Jugoszláviában át-átszakadt. Mégis csak tud valamit a mi árvédelmünk! – írta Németh László 1965-ben megjelent esszéjében.
Az utókor „az évszázad dunai árvizeként”, a „nagy dunai árvízként” jellemezte azt a tavaszi-nyári eseménysort, amely puszta számokkal kifejezve is érzékelteti, hogy valóban rendkívüli kihívás elé állította az akkori szakembereket és a lakosságot: mind a tetőző vízállás (845 cm Budapestnél június 17-én), mind a tartósság tekintetében példa nélküli, 119 napos védekezésre volt szükség. Az egyidejűleg védett töltések maximális hossza 2910 km volt, a legkritikusabb napokban 40000 emberrel folyt a védekezés. 4,2 millió homokzsákot, 40000 tonna kőanyagot és 36000 darab pátrialemezt használtak fel. Az árvízi időszak hat hónapja alatt közel 75 km³ víz folyt le a Dunán, ami jóval meghaladta a korábbi évtizedek egész éves átlagos vízmennyiségét.
Szádfalverés
Az árvíz kialakulását és súlyosságát a hidrometeorológiai viszonyok különös összjátéka okozta annak ellenére, hogy az 1964/65-ös tél eleinte nem mutatkozott rendkívülinek. A magas hegyekben azonban tartós volt a hideg, elmaradtak a tél folyamán szokásos időszakos felmelegedések, így a vízgyűjtőterület felső részén az eddig észlelt maximumokat elérő, sok helyen azt meghaladó vastag hótakaró halmozódott fel. A március közepén indult felmelegedés okozta hóolvadás, majd a csapadékosabbra forduló időjárás két árhullámban jelentkezett a Duna felső szakaszán, ezek azonban még nem idéztek elő rendkívüli helyzetet. Április második felében azonban a nyugat-dunántúli vízfolyások vízgyűjtőjén lehullott nagy mennyiségű csapadék egy rendkívül heves árhullámot indított el a Rába vízrendszerén. A folyó alsó szakaszán a Sárvár-környéki töltésszakadások ellenére is az addigi maximumokat meghaladó vízállások alakultak ki. Ezzel egy időben vonult le a harmadik dunai árhullám is, mely a Rába árvizének lefolyását jelentősen késleltette, emiatt a Marcal bal parti töltésén is szakadások keletkeztek. Tulajdonképpen ezzel a nyugat-dunántúli vízfolyásokon levonult – halálos áldozatokat is követelő – árvízzel kezdődött az 1965. évi rendkívüli árvizek sorozata és az ellenük folytatott ugyancsak rendkívüli méretű védekezés.
Fólia leterhelése. Az 1965-ös árvíz idején alkalmaztak először műanyag fóliát az árvízi védekezéshez.
A májusban levonult negyedik és ötödik árhullámmal megszűnt a hóolvadásból kialakuló árhullám veszélye, hiszen ekkorra elfogytak a magashegységi hókészletek. Az időjárás ugyanakkor rendkívül csapadékos maradt szinte az egész vízgyűjtőn, a Duna csehszlovák, magyar és jugoszláv mellékfolyóinak árvizei közel egy időben jelentkeztek a Duna árvizével.
Homokzsáktöltés
A Dunának Pozsonyig terjedő vízgyűjtőterületére június elején 200 mm eső hullott, mely az osztrák szakaszon még elkülönült árhullámokat váltott ki. Ezek a magyar szakaszon egymásra futva már Dunaremeténél utolérték a május végi árhullámot. Ez váltotta ki a magyar Duna-szakaszon a korábbiakat is meghaladó „hatodiknak" jelölt árhullámot. Így az árvizek sorozata a Felső-Dunán tulajdonképpen hét elkülönült árhullám formájában jelentkezett, mely a magyarországi felső és középső Duna-szakaszon hat árhullámba, az alsó Duna-szakaszon pedig négy árhullámba olvadt össze. Különösen a Vág áradása okozott váratlan, nagyon súlyos, nehezen kivédhető helyzetet Komáromnál, ahol a dunai vízállás már a Vág és a Duna árhullámának találkozását megelőzően meghaladta az 1954. évi maximumot. Ekkor a csehszlovák oldalon óriási területeket elöntve több helyen átszakadt a töltés, a kiömlő 1000—1200 millió m³ víztömeg mintegy 20—25 cm-rel csökkentette a szakadások alatti Duna-szakaszon egyébként várható vízállásokat. Ez valamelyest megkönnyítette ugyan a magyarországi védekezést, de a helyzet június közepén ettől függetlenül is kritikussá vált. Az árhullám a legtöbb helyen felülmúlta a korábbi legmagasabb, jégmentes árvízi csúcsokat. Ezekben a napokban több tízezer ember védekezett egy időben, ráadásul a Duna alsó szakaszán az árvízi helyzetet súlyosbította a Dráva áradása, és az a körülmény, hogy a Dráva, a Száva és a Tisza árhullámainak hatására a vízemésztés lelassult. A tartósan magas vízállás következtében közel 100 km hosszban a töltés szinte teljes egészében átázott.
Homokzsákok mosása
A rendkívül szervezetten folyó védekezés végül sikerrel zárult, mindenhol sikerült a töltések között tartani a folyót. Az árvíz két, addig mértékadónak tekintett árvíz csúcsait adta át a múltnak. Az 1954. évi árvíz a magasságát, az 1926. évi pedig a tartósságát tekintve volt mértékadó az 1965. évi árvizet megelőzően. A Duna magyarországi 417 km hosszú szakaszán — 390 km hosszban — magasabb szinten tetőzött minden eddig ismert jégmentes árvíznél, s minden korábbi árvíznél tartósabban tette próbára a töltések védőképességét, és valóban az évszázad dunai árvizének bizonyult, hiszen magasabb árvízszinteket csak a következő évszázadban mértek a dunai vízmércéken.
Horváth István
