A Széchenyi útlevél
2016. július 28. írta: Duna Múzeum

A Széchenyi útlevél

1723 és 1867 között az egyes törvényhatóságok és önkormányzatok országon belül előírták, hogy a megyék és szabad királyi városok, valamint a kiváltságos kerületek közötti közlekedéshez is útlevél szükséges. Nagy Pál Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából című könyvéből megtudhatjuk, hogy az 1800-as évek elején a Magyarországról az osztrák örökös tartományokba és az osztrák birodalmon túli területekre irányuló utazás között különbséget tettek. Ennek megfelelően nemcsak a Magyar Udvari Kancellária és a Királyi Helytartótanács, de az önkormányzatok is állítottak ki útleveleket, valamint útlevélre vonatkozó rendeleteket is hozhattak. A Duna Múzeumban őrzött 1834-es Széchenyi útlevélből kiderül, milyen útiokmányra volt szüksége valakinek abban a korban ahhoz, hogy Magyarországon kívüli utazást tehessen.

1_oldal.jpg

Bár 1829-ben megalakult a Duna Gőzhajózási Társaság, hajói a zátonyok miatt mégsem tudtak kijutni a Fekete-tengerre. Ezért  Széchenyi István Vásárhelyi Pál vízmérnök műszaki javaslatára úgy döntött, hogy a folyó ezen szakasza vízszabályozásra szorul. A tervezési munkálatokba Széchenyi angol mérnököket is bevont, ezért 1833 telén Vásárhelyivel együtt Angliába utazott, ahonnan tavasszal tértek vissza. Az 1834. évi angliai útjukra odafelé egy Bécsben kitöltött nyomtatványt vittek magukkal.

3_oldal.jpg

Mivel minden utazáshoz külön okmányt állítottak ki, így a visszaúthoz használt útlevelet már Esterházy Pál herceg, a Habsburg Birodalom Londonban székelő nagykövete töltötte ki. Az útlevélen a londoni hitelesítő pecséten kívül többek között a bajor királyi diplomácia frankfurti láttamozása, a londoni holland és bajor követ és a koblenci főpolgármester láttamozása, valamint kölni és passaui regisztráció szerepel.

a_bajor_kiralyi_diplomaciai_kepviselet_frankfurti_lattamozasa_1.JPG

Érdekessége továbbá, hogy Vásárhelyi és Széchenyi szolgája is ezzel az egy irattal utazhatott. A múzeumunkban őrzött útlevélből kiderül, hogy az utazás hivatalos keretek között zajlott, ezért a dokumentum kiadása költségmentes volt. Széchenyiék kötelesek voltak minden, az út során érintett város önkormányzatánál az érkezésüket és a távozásukat bejelenteni, melyet a csoportos útiokmányon láttamoztak az adott önkormányzatok. Továbbá kiderül az is, hogy a dokumentumon a személyazonosságra utaló adatok kitöltését mellőzték.

az_utlevel_masodik_oldalanak_francia_nyelven_irt_felhatalmazo_resze.JPG

A Széchenyi-útlevélbe végül piaci kofák csomagolták portékájukat, akik a II. világháború után kifosztott nagycenki Széchenyi-kastély egykori levéltárából jutottak hozzá a hivatalos irathoz. Tőlük a soproni Storno Gábor gyűjtötte össze, majd 1978-ban adta el a múzeumnak, így egy újabb értékes irattal gazdagodott a gyűjtemény.

 

Pifkó Szera

A bejegyzés trackback címe:

https://vizmerce.blog.hu/api/trackback/id/tr418906772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.