Miután Amerikában és Angliában is gyorsan terjedt a gőzhajózás, Európa vizein is megjelentek a gőzösök. A dunai közlekedés korszerűsítése érdekében az Udvari Kamara utasítására az alsó-ausztriai tartományi kormány közleményt tett közzé, amelyben szabadalmat helyezett kilátásba annak, aki áruval terhelt hajóknak vontatóállatok felhasználása nélkül vízfolyás ellen való vontatásának találmányával jelentkezik. A felhívást a Magyar Helytartótanács 1813.szeptember 6-án Magyarországon is közzétette.
Bernhard Antal 1816-ban álmodta meg az első gőzhajó terveit, melynek építéséhez Sellyén, a Dráva partján kezdett hozzá. A „Vereinigte Ofner-Pester Zeitung” 1817. február 17-i lapszámában már beszámolt a hajó terveiről és arról is, hogy Bécsben mutatják be. Elsőként 1817. március 21-én bocsátották vízre, az előkelőségeknek pedig 1817. május 2-án mutatták be, akik elmés találmánynak nevezték az egyszerű szerkezetű gépet. A hatóság ezután elrendelte a gépészeti berendezéseinek és kazánjának felülvizsgálatát. A szakemberek a vizsgálat során megállapították, hogy a kazán és a gépezet megfelel a kibocsátott rendelkezésnek, de a kiváltság adományozása késett. A Bernhard által épített gőzhajó 42 láb hosszú, 10 láb széles volt. A magyar dunai gőzhajózás története1817-1947 című Jankó Béla által írt könyvből kiderül továbbá az is, hogy az első gőzös kazánja 72 mázsa, rézből készült gőzcsője 4 mázsa, vízkészlete az egész gőzfejlesztésű szerkezetnek és a mozgólapátú vízikerekeknek 30 mázsát nyomott. Bár a szakemberek a hajót már az első vizsgálat során megfelelőnek találták, az osztrákok időnyerés céljából a kizárólagos szabadalom jogát újabb vizsgálatokhoz kötötték. Ezen felül 1818. április.18-án ismét hirdetményt tettek közzé, amely szabályozta a szabadalmi feltételeket azért, hogy St. Leon francia származású lovagot-akinek az udvarnál jó összeköttetései voltak- nehogy elüssék a kiváltságtól. A hirdetmény szerint mindazok, akik figyelemmel az addig kiadott hirdetményre az év október 31-ig sikeresen megtették a Pozsony és Bécs vagy a Bécs és Krems közötti próbautat szabadalmi jogot kaphattak.
A császár feleségének nevéről Carolinanak elnevezett gőzhajó első távolsági próbaútjára 1818. július 21-én került sor, amikor 15 kilométeres utat tehetett meg a Duna-csatorna kikötőjéből indulva egészen Pestig. Ezután Bernhard kizárólagos szabadalmat kért vontatóhajózásra, a gőzfejlesztésnél általa alkalmazott csöves rendszerre és vezérelt lapátú hajókerekeire a Helytartótanácstól. Bár a gőzhajózást egyenlő joggal engedélyezték neki és St. Leonnak, a vezérelt hajókerekek használatára azonban Bernhard 1819-ben kizárólagos jogot kapott. Ezután Eszék és Pest között kísérletezett a vontatásokkal, de a hajógép technikai fogyatékosságai miatt nem járt sikerrel. A Carolina gőzös 1820. július 16-tól november 20-ig Pest-Buda-Óbuda között a helyi hajózást segítette úgy, hogy a hajó után dereglyét kötöttek, melyen ötven utas tudott egyszerre utazni. Erősen hűvös időben kabin is az utazók rendelkezésére állt. Ezután a gőzös Eszéken vesztegelt, ahol átkelő szolgálatot végzett, majd ahogy Jankó Béla írta A gőzhajózás kezdete a Dunán című könyvében, emberi jóindulat folytán 1822-ben elsüllyedt.
Pifkó Szera
