Magyarország fejlődésében, kultúrájában és történelmében egyaránt jelentős mérföldkőnek számít a Széchenyi István nevét viselő Lánchíd megépítése, amely elsőként készült el a Duna magyarországi szakaszán, és elsőként biztosította az áthaladást Pest és Buda között. Az azt megelőző korokban ideiglenes hidak működtek a két part közötti forgalom bonyolítására, az új létesítmény azonban a kényelem mellett újabb fizetnivalót is jelentett a fővárosiaknak. Érdekes adalékok laikusoknak a Lánchídról.   

Pest és Buda összekötése

A Duna két partjának összekötése nem Széchenyi Istvánnak jutott először eszébe. Már a rómaiak idejében is volt kapcsolat a két part között, a mai Erzsébet híd környékén például hajóhíd működött. Legkorábban Zsigmond német-római császár és magyar király idejében foglalkoztak komolyabban az állandó híd építésének gondolatával. Zsigmond azonban meghalt, mielőtt tervét véghez vihette volna, így Pest és Buda állandó összeköttetése továbbra is megoldatlan maradt. 1821-ben erős jégzajlás volt a Dunán, mely megnehezítette a Pest és Buda közötti közlekedést. Gróf Széchenyi István is megtapasztalhatta ekkor, hogy az időjárás nem pénzkérdés, amikor édesapja temetésére sietve nem tudott átkelni a Dunán. A történtek következményeképp a grófban megfogalmazódott az első hazai, állandó híd gondolata, de a tényleges munkákra az országgyűlés csak 15 évvel később mondott áment.

Biznisz lett a hídépítésből

Széchenyi hídépítésre felszólító indítványában leszögezte, hogy a beruházást csak olyasvalakinek engedi át, aki már bizonyította a szakmában való jártasságát, így a korszak egyik legkiválóbb mérnökét, William Tierney Clarkot bízta meg a tervezéssel, a kivitelezésért pedig névrokona, Adam Clark lett a felelős. A finanszírozás megszervezésére Sina György báró kapott felszólítást Széchenyitől. Sina dúsgazdag földbirtokos és bankár volt; ő támogatta a legtöbb pénzzel a Lánchíd létrejöttét, ezért a szerződés megkötésekor 87 évre kapott hídvám-szedési jogot a majdani építményen. A szerződés tartalmazta azt is, hogy a hídtól 1-1 mérföld távolságon belül nem létesülhet újabb átkelő.

Lánchíd számokban

A híd alapkövét 1842. augusztus 24-én helyezték el. Az építkezés költsége 6,575 millió aranyforint volt, melyből 4,4 millió forintot fordítottak konkrétan a Lánchídra. A híd két, 48 méter magas mederpilléren, két hídfőn és az ezeken keresztülhúzott négy láncon nyugszik. Hossza 380 méter, szélessége 14,5 méter, súlya 2145 tonna volt. Korlátai fából voltak, a burkolata fakockákból, emiatt azonban a híd tűzveszélyesnek számított, és tilos volt rajta dohányozni, amire egy tábla hívta fel a járókelők figyelmét. A Lánchíd az egyik legnagyobb nyílású függőhíd, építésének idején a világ legkorszerűbb függőhídjai között emlegették.

A kőoroszlánok – korabeli bulvártéma

Az ókorban elterjedt volt az a hiedelem, hogy az oroszlán azt az erőt szimbolizálja, amely képes elhárítani a gonoszt. A folyókat, vizeket pedig olyan helyeknek tartották, ahol az emberek számára ártó szellemek, természetfeletti lények lakoznak. Azt nem tudjuk, hogy Marschalkó János, lőcsei szobrászművész ezen okból készítette-e a Lánchíd kőoroszlánjait, azt azonban igen, hogy a népszerűvé vált díszítőelemeket csak 1852-ben állították fel. A fővárosiak sokáig viccelődtek azon, hogy van-e nyelve az oroszlánnak, vagy nincs, és különböző bulvártörténetek fűződtek a városi legenda köré.

Megindul a forgalom

A Lánchidat hivatalosan 1849. november 20-án adták át a forgalomnak, az átjárás azonban már korábban megindult. Először 1849 januárjában hajtottak rá, amikor Kossuth Lajos elrendelte, hogy az országos biztos, Bónis Sámuel kocsija a magyar koronát a veszélyeztetett Budáról Debrecenbe szállítsa. A katonaság és hivatalos személyek már a szabadságharc idején átjártak a hídon. Az elkészült hídon csupán az a személy nem ment át soha, akinek a legtöbb joga lett volna hozzá: a híd megálmodója és megteremtője, Széchenyi István. A legnagyobb magyarként is emlegetett gróf az átadáson sem lehetett jelen, mivel ekkor már a döblingi elmegyógyintézetben kezelték. Az átadásra egyébként William Tierney Clark, a tervező sem ment el. Talán a sors iróniája, hogy a hídon elsőként az a Haynau tábornok sétált végig, aki másfél hónappal korábban elrendelte Batthyány Lajos miniszterelnök és a tizenhárom aradi vértanú kivégzését.

Ellenőrök helyett vámszedők

A Lánchídon való átkelés nem volt ingyenes. Az áthaladóknak ú.n. hídbárcát kellett fizetniük. Ez olyan pénzértékű jegy volt, amellyel a hídpénz megfizetését igazolták. Anyagát tekintve rézből, bronzból, horganyból vagy vaslemezből verték. Kezdetben felirat nélküli, néma bárcákat használtak, majd 1866-tól a feliratok mellett különböző díszítések is kerültek rájuk, a gyakori átkelők pedig bérletet is válthattak. Aki át akart haladni a hídon, a két hídfőnél elhelyezett vámháznál hídbárcát vásárolt készpénzért, ezt a túloldali vámházban leadta, igazolva ezzel azt, hogy kifizette a hídpénzt.  A beszedett hídvámot a híd karbantartására és üzemeltetésére fordították. A hídvám fizetése jelentős lépést jelentett a közteherviselés felé, hiszen a vámot mindenki köteles volt fizetni, még a nemesek is. A hídon a vámszedés 1918-ban szűnt meg végleg.

Átépítések, felújítások

Az 1849-es átadás óta folyamatosan növekedett a forgalom a fővárosban, a Lánchíd pedig nem bírta a növekvő terhelést, ezért az évtizedek alatt többször átépítették, korszerűsítették. Elsőként 1913 és 1915 között erősítették meg a szerkezetét, majd 1919-ben felszedték fakockáit, melyeket a Margit-híd burkolatának javításánál használtak fel. A Lánchíd ekkor új, homokba ágyazott kiskő kocsiútburkolatot kapott. A II. világháborúban a német hadsereg a főváros összes hídját felrobbantotta, utolsóként, 1945. január 18-án az Erzsébet hidat és a Lánchidat. Az újjáépítésre vonatkozó döntés 1947 tavaszán született meg. A híd második átadására 1949. november 20-án, hivatalos megnyitásának századik évfordulóján került sor. Az 1970-es években ismét nagyobb arányú felújítási munkát végeztek az átkelőn, újraaszfaltozták, ellenőrizték a teherbírását, a vasszerkezeteket rozsdátlanították, és a körülbelül 60 tonna festéket sem sajnálva lefestették. 1976-ban a Duna-hidak állagmegóvása érdekében hídfenntartó programot fogadtak el. Ennek keretében került sor a Lánchíd felülvizsgálatára 1986-ban. A híd és az alagút felújítása 1986 és 1988 között folyt. 1999-ben a híd megnyitásának 150. évfordulójára a GE Lightning új, modernebb világítási rendszert adományozott a Lánchídnak.

..és a jelen

Nemrégiben döntöttek a Lánchíd újbóli felújításáról, a munkálatokat a tervek szerint 2018-ban kezdik el. A rekonstrukció során felújítják a híd számos elemét - a közúti pályalemezt, a járdákat, acélszerkezeteket, korszerűsítik a köz- és díszkivilágítást, a budai és pesti hídfőben lévő aluljárókat megújítják és kiszélesítik. Ezek nem csupán felújítást jelentenek, hanem műemléki helyreállítást is, melynek során több olyan elem visszakerül a hídra, melyeket a II. világháború utáni helyreállításkor nem vettek figyelembe. A Lánchíd mellett az alagút is felújításra kerül.

Tanai Anna

Fotók: urbanista.blog.hu, wikipédia, nlcafe, BudapestCity.org, Duna Múzeum