Nemrégiben arról írtunk itt a Vízmércén (Évszázados magyar emlékek Velencében), hogy a Duna Múzeum történész-muzeológus munkatársa tavaly ősszel a Duna TV forgatócsoportjával Velencében járt. A szerző ebben az írásában újabb magyar vonatkozású velencei emlékekről ír.
Velence egyik városi parkjában, a vasútállomáshoz közel lévő Giardino Papadopoli fái alatt található Pietro Paleocapa szobra, Luigi Ferrari alkotása, a via Pietro Paleocapa pedig a közigazgatásilag Velencéhez tartozó Marghera-ban található. Az olasz mérnök hazáján kívül fontos szerepet játszott a Tisza szabályozásában és éppen ezért a Duna Múzeum gyűjteményében is több, vele kapcsolatos dokumentum található.
Paleocapa a 18. század végén, 1789-ben született Bergamoban. Apja magas rangú hivatalnok volt, fia, Pietro a modenai katonai mérnöki iskolában tanult. A katonai szolgálatot elhagyva a velencei közmunkák szolgálatába lépett s csakhamar az Osztrák Császársággal perszonálunióban álló Lombard–Velencei Királyság mérnökei közé került, majd 1840-ben már építési főigazgató lett. Nevezetesebb munkálatai ebből az időből az Adige folyó hajózhatóvá tétele, csatornák építése és mocsarak kiszárítása volt.
1845-ben József nádor Magyarországra hívta a Tisza-szabályozás terveinek felül bírálata céljából. Széchenyi munkájának eredményeképpen 1846-ban megalakult a Tiszavölgyi Társulat, és a töltések építése az akkora már elhunyt Vásárhelyi Pál és a külföldi szakértőként meghívott Pietro Paleocapa elképzeléseinek megfelelően kezdődött el. Az olasz mérnök magyarországi tartózkodása alatt a Tisza szabályozására vonatkozó részletes jelentést tett, melyet a Társulat a további munkálatok alapjául elfogadott. Azonban a nem kellőképpen összehangolt mederátvágások és töltésépítések jelentős mértékben megzavarták a folyó vízjárását – igaz ugyan, hogy a gondok kialakulásában jelentős szerepe volt a rendelkezésre álló anyagi források szűkösségének is.
Pietro Paleocapa a Tisza szabályozásában végzett mérnöki érdemeiért megkapta a Vaskorona-rendet. Nem sokkal később visszatért Velencébe, ahol azután a kormány tagja, a közmunkák minisztere, később pedig belügyminiszter lett. Ezt követően Piemontban közmunkákkal foglalkozott, tervezetet készített a Szuezi-csatorna létesítésének lehetőségeiről: egészen időskori megvakulásáig tevékenyen dolgozott, Torinóban halt meg 1867-ben.
A Duna Múzeumban megtalálható Vásárhelyi és Paleocapa Egységes Tisza szabályozási terv című munkájának 20. századi kiadása, Paleocapa szakvéleménye Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási tervéről és néhány, a Tisza-szabályozással kapcsolatos korabeli újságcikk ismertetése is.
Terplán Zoltán muzeológus
(Fotók: Duna Múzeum, wikipédia)
