A Magyar Haltani Társaság a korábbi évekhez hasonlóan idén is kereste az év halát. A nyertes jászkeszeg mellett az angolnára és a fürge csellére lehetett voksolni 2020. december 31-ig.
A szavazók 49 százaléka szerint ebben az évben a jászkeszeg érdemelte az első helyezést. Ez az ezüstös színű pontyféle élőhelyét tekintve a nagyobb folyókat kedveli, de megtalálható a gyakran felfrissülő tavakban is, mint amilyen a Tisza-tó, a Balatonban azonban ritkán fordul elő. Nyugat-Németországtól egészen Szibériáig felbukkanhat, hazánkban igen gyakori faj.
Közepes termetű hal, világos, ezüstös pikkelyei miatt Herman Ottó még ónos jásznak nevezte. Pirosas színű alsó úszói miatt gyakran összetévesztik a vörösszárnyú keszeggel vagy a bodorkával, azonban a jászkeszegnek apróbbak a pikkelyei.
Táplálékként az üledékben rejtőző puhatestűeket, gerinctelen állatokat, férgeket fogyasztja. Herman Ottó szerint rovarcsalival felszerelt horoggal könnyedén kifogható.
A jászkeszeg késő tavasszal ívik, amikor ikráit a sóderes mederfenékre, vagy a vízi növényzetre rakja. Az ívási időszakban (április 15-től május 31-ig) fogásuk tilos. Ősszel rajokba verődik, és a meder mélyebb részein telel.
A fenti ábrázolás Luigi Fernando Marsigli 1726-ban kiadott Danubius Pannonico-Mysicus című hatkötetes Duna-monográfiájában szerepel, amelyben a pontos felméréseken alapuló térképek mellett bemutatásra kerültek Magyarország és a Duna-mente népei, földrajzi, biológiai, régészeti érdekességei, bányászati és ásványtani viszonyai is.
Tanai Anna
forrás: http://haltanitarsasag.hu/azevhala_hu.php
