A Duna Múzeum alapítása óta fontosnak tartja a vízügyi vonatkozású Széchenyi-emlékek összegyűjtését, hiszen a hazai vízszabályozások fejlődése rengeteget köszönhet Széchenyi István fáradhatatlan szervezőmunkájának. A gyűjtemény szempontjából jelentős eseménynek számított a soproni Storno-féle Széchenyi iratok megvásárlása, melynek nagy részét a grófhoz írt levelek alkotják, emellett a nevére kiállított számlák, nyugták, utazási jegyek teszik változatossá az anyagot.
Ebben az irategyüttesben található az az 1836. december 12-én írt levél is, melyben Nemes Kerekes Mihály Nemzeti Magyar Olimpiai Játék megszervezésére hívja fel Széchenyi István figyelmét. A grófhoz sikeres vállalkozásaink és nagy befolyásának köszönhetően számos ehhez hasonló segélykérés érkezett.
Az erdélyi származású nemes a hosszas bevezetés után így fogalmazza meg szándékát:
“… Vagyon egy jó intézetem, s a módra meggondoltam, sokat hánytam s vetettem. Sírba vinni nem akarom, kár volna elenyészni. Méltóságodnak átírom: tsak úgy, ha ezt megkedvelli, kérem valósittását. Maga tudja, hol és hogy kell kivívni az ilyeket – mi pulyák és szegény hívek nem bírunk nagy terheket. Közmondás ez: ki nem próbál, az se nem nyer, se nem veszt. Én is most egy próbát teszek. Engedelem! Kegyelem! Im! Tsak 3 rövid kis részekből áll."
Majd az ókori olimpiák leírása után a nemzet ellustulását és elkorcsosulását taglalja. Ennek orvoslására a következő ajánlásokat teszi:
"… Készíttsünk jól meg alapítva, minden 4ik vagy szökő esztendőben Nemzeti Magyar Olimpiai Játékokat, ugy, mint voltak a régi Görögöknél. Szerezzünk meg minden odavaló készületeket, tégyünk meg lelkes erővel minden igyekezeteket, mert Nemzetünk javára ennél felségesebb Áldozatot, hasznosabb intézetet nem tehetünk, de előre a Nemzetünk Felséges Királyától, a Haza Attyátol szabadságot s módosító rendszabályokat nyerjünk, s osztán, a jutalmakról gondoskodjunk.”
Kerekes Mihály a Nemzeti Magyar Olimpiai Játék helyszínére és időtartamára is javaslatot tett:
„… Virágzó Magyar Hazánk közepében áll a Magyar Athenás, azaz Buda-Pest várossa, ennek kies vidékén van a Campus Martius, azaz a ditsősséges Rákos mezeje, a hol Hőseink oly sok nevezetes Országos Gyűléseket tartottak, oly sok véres hartzokat folytattak, hogy vérpatakok között is megtartották Hazánkat, koronánkat. Gyűljünk mi is oda, ismét üssük fel nemzeti sátorunkat, tartsuk kezünkben a békesség olajágait. Gyűljünk oda innepi modon, nagy számmal, nagyok és kicsinyek, öregek, ifjak, aszszonyok és léányok. Gyűljünk össze nyáron 10 vagy 20 napokig, légyünk szemlélői, bizonyságai, biztatói, elrendelői és megjutalmazói ifjaink nemzeti pályafutásaiknak, bajvívásaiknak.”
A levél írója végül a reformkor sikeres vállalkozásaira hivatkozva a következőket írja:
„… Ezek szerént éppen nem kell kételkedni a Magy. Olimpiai Játékok fel álithatásárol is. Tsak egyesülő erő kell, a Magyarok Istene meg Szenteli e munkát.”
A boríték előlapján a következő sorok szerepelnek a címzés mellett: „Pesten vagy ott – ahol van”. A kézbesítőnek tehát ez alapján kellett célba juttatni a levelet.
Sajnos azt nem tudjuk Széchenyi mit válaszolt a kezdeményezésre, de a levél eljutott hozzá, hiszen a hagyatékában is szerepel. Emellett az is bizonyos, hogy ez a dokumentum az egyik legkorábbi olimpiai témájú magyar levél, melyet ismerünk.
A dokumentum teljes hosszában megtekinthető a Duna Múzeum gyűjteményi nyilvántartásának publikus felületén:
https://ke.hu.museum-digital.org/object/625198?prev=1
Tanai Anna
