1849-ben, a Lánchíd ünnepélyes átadása után a budapesti vízállásokat a híd jobb parti pillérébe vésett, ma is látható mércepáron mutatták. 1913-15 táján helyezték el a Bem rakparti Vízemelőház csatornájára azt az öntöttvasból készített díszes házikót, amely vízszintmutatóval, hőmérővel, barométerrel és órával volt felszerelve. A sétálók a műszerek kijelzőit kis kör alakú ablakokon keresztül tudták leolvasni. Azonban a vízszint-észlelő műszer az évek során meghibásodott, így ezt követően a kijelzők már csak a meteorológiai elemeket mutatták. Az 1940-es évekre már csupán a vízállásmérő maradhatott épen, mivel csak azt helyezték vissza a műszer-házikóba. A benne lévő rajzoló vízmércét 1943-ban vásárolta meg a Vízrajzi Intézet, amely még az év március 12-én megkezdte működését.
A vízmérceház úgy, ahogy Vukov Konstantin megálmodta.
Fotó: A Duna Múzeum gyűjteményében található
Az 1970-es évekre a díszes vízmérceház annyira elrozsdásodott, hogy tulajdonosa, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság lebontotta, darabjai pedig az esztergomi Duna Múzeumba kerültek. 1985. december 12-én a századeleji, öntöttvas szekrénykét a Duna-partra felújítva visszahelyezték. A munkálatokat a Magyar Vízügyi Múzeum és az esztergomi SZIM – Szerszámgépipari Művek – gyár közösen végezte. A gyűjteményünkben található feljegyzésekből kiderül, a folyamatos javító-szépítő munkálatok során – Fejér László múzeumvezető – kérésére nem használtak rozsdátlanítót. Bár a homokfúvással és drótkefével való tisztítás időigényesebb volt, de ezáltal érték el azt, hogy a későbbi összeszerelésnél nem gyengült meg a szerkezet, a megrogyást pedig egy erős fémlemez dobozzal akadályozták meg. A helyreállítási munkánál gondot okozott továbbá, hogy a vázon több helyen hiányok, lyukak, sérülések voltak, valamint a lábazati részen hiányzott a díszítő rózsa, melyet a SZIM öntödéjének brigádja újraöntött. A lánchídi vízmérce házikó rekonstrukciós rajzát Vukov Konstantin készítette el. Az ő tervei alapján 1985. december 12-én a magyar vízrajzi szolgálat megalapításának centenáriuma tiszteletére, a Fővárosi Csatornázási Művek, a VITUKI és a Magyar Vízügyi Múzeum visszaállították a vízmérce-házikót.
Fotó: A Duna Múzeum gyűjteményében található
Az azóta eltelt időben többek között digitális regisztráló berendezéssel egészítették ki, valamint a többszöri rongálások miatt 2007-ben újra is festették és a kijelző üvegére míves rácsot szereltek. Jelenleg hiába szeretné bárki is leolvasni a vízállást a vandáloknak köszönhetően ez nem lehetséges. A Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság munkatársai keresik a pénzügyi forrásokat ahhoz, hogy újra működőképes lehessen a vízmérce-ház műszere.
Bár 1913 óta sok minden történt ezzel az öntött vas házikóval, de története jó példa arra, hogy mindig voltak is és lesznek is olyanok, akiknek fontos értékeink megóvása az újabb-és újabb generációk számára.
Pifkó Szera
