A legelső feljegyzések szerint i.e 2000 táján már voltak szökőkutak, melyek akkoriban praktikus célokat is szolgáltak, hiszen ivóvizet biztosítottak a polgároknak. Mivel szivattyúval akkor még nem rendelkeztek, a gravitációra bízták a vízsugarak csorgását, mégpedig úgy, hogy a víz forrása magasabban volt. Fénykorukat Európában XIV. Lajos korában élték, amikor szinte a legfontosabb díszítőelemei voltak a pompázatos udvaroknak. A XIX. században, amikor a vezetékes ivóvíz elterjed, a szökőkutak gyakorlati funkciója megszűnt és a kertekben csak díszítő elemként használták őket. Ekkor kezdtek kisebb magánkertekben is terjedni. . A szökőkutak divatja mára lanyhult, ritkán találkozni nem köztéri, díszes építménnyel.
A képeslapok a Duna Múzeum gyűjteményének részei.
