A mindössze 23 éves gróf Széchenyi Ödön, apja, gróf Széchenyi István halála után lépett a nyilvánosság elé. 1862-ben kapott a Helytartótanácstól kinevezést arra, hogy a londoni Világkiállításon, mint kormánybiztos képviselje hazánkat. Az ez idő tájt szerzett diplomáciai kapcsolatait másfél évtizeddel később, a Párizsban rendezett Világkiállításon kamatoztatta.
Az út előtt, 1861 nyarától a DDSG hajóin teljesített szolgálatot, ahol nem csak a hajósok életét ismerhette meg, hanem a hajózás tudományát is elsajátította- olvasható Cseke László szakíró előszavában, amit a 2000-ben újra kiadott gróf Széchenyi Ödön Hableány című útinaplójához írt. A gróf, miközben megszerezte a kereskedelmi hajókra a kapitányi oklevelet, tanulmányozta, miképpen lehet hajózható vízi úttal Magyarországot Nyugat-Európa országaival összekötni. Ez vezetett oda, hogy Széchenyi Ödön megterveztette a Hableány nevű kis gőzhajóját, hogy azzal vágjon neki 1867-ben a Párizs felé vezető útnak. Így nem csak a diplomácia, de a hajózás területén is édesapja nyomdokaiba lépett.
Forrás: Gróf Széchenyi Ödön Naplója
A Képes Világ 1868. évi III. évfolyamának lapszámából kiderült, a gróf nem pusztán nagyúri passzióból indult 32 napig tartó útjára, hanem azért, hogy hazánkat Nyugat-Európa államaival egy már létező, de alig ismert vízi út által összeköttetésbe hozza. A 60 láb hosszú, 12 láb széles, 6 ló-erejű gőzgépes hajó 1867. április 6-án indult útjára. A gőzös, amelyet Höcher Adolf álmodott meg Hartmann József újpesti hajóépítő telepén készült. A hajó kapitánya természetesen a gróf volt, munkáját pedig Folmann Alajos kormányos, az Egyetértés Pest Hajóklub elnöke segítette.
Tömérdek csatornán és zsilipen keresztül a Duna-Majna-Marne-Szajna útvonalon 1867. május 18-án érkezett a csodás Szajna parti városba, ahol a feljegyzések szerint először Verne Gyulával találkozott. Az első magyar építésű, Világkiállítás nagydíjat nyert gőzös később kémhajóként bombatalálat áldozata lett a Marne folyón.
P.Sz.
