"…Lampl Hugó, a kiváló vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora, a tiszántúli aszályos tájak öntözésének apostola…" – ahogy Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal egykori elnöke jellemezte őt - 1883. április 10-én született Budapesten. Lampl a mérnöki hivatásra tudatosan készült, felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, ahol szorgalmas és példamutató diák hírében állt. Miután 1905-ben befejezte az egyetemet, napidíjas mérnökként dolgozott a Csepeli Ármentesítő Társulatnál. 1913-tól a Kvassay-zsilip építésénél foglalkoztatták, csakúgy, mint Sajó Elemért, akit tanítómestereként tisztelt, és akivel élete során többször is együtt dolgozott. Lampl részt vett a Csepel-szigeti Cementkísérleti Állomás anyagvizsgálati kutatásaiban, mely kutatások eredményeit Sajó Elemérrel közösen írt monográfiájában adta közre. Az első hazai vízépítési kisminta-kísérleteket is együtt végezték.

1920-tól a csepeli Szabadkikötő építésének vezető mérnökeként dolgozott. Az 1926-ban épült tassi vízlépcsőnél hazánkban először alkalmazta a talajvízszint-süllyesztéses alapozást, és az öntőtornyos betonozást. Ezt követően a balatoni kikötők felügyelőjeként irányította a balatonfüredi és a szigligeti kikötők megépítését. Mindeközben az Alföld öntözését megalapozó tervek kidolgozásán is munkálkodott, mellyel Sajó Elemér bízta meg.  Az 1937-es törvények alapján létrejött Öntözésügyi Hivatal vezetője, majd később elnöke lett, így az ő kezébe került a hazai öntözésügy közvetlen irányítása. Neki köszönhető a Tisza-völgy öntözésének megtervezése és létrehozása. Ide tartozik többek között a békésszentandrási vízlépcső, a tiszafüredi és hódmezővásárhelyi öntözőrendszer kialakítása, a Duna-Tisza csatorna tervezése is.

(Dégen Imre fogadja a 90 éves Lampl Hugót az OVH épületében)

Az Öntözésügyi Hivatal 1948-as megszűnése után Lampl főmérnöki feladatokat látott el a tiszalöki vízlépcső építésénél. A Magyar Hidrológiai Társaság 1954-ben tiszteletbeli tagjává választotta. 1973-ban megkapta a Vásárhelyi Pál díj I. fokozatát. Amellett, hogy kiváló szakember volt, rendkívüli alapossággal és kísérletező kedvvel végezte kutatásait. Mestere volt a meghibásodott vízi építmények javításának, helyreállításának is.

1955-ben, 72 évesen vonult nyugdíjba, de ezt követően sem tudott elszakadni munkájától. Szakmai tanácsaival, kutatásaival és szakirodalmi munkásságával továbbra is segítette a magyarországi vízügyi szakmát.

(Lampl Hugó, Bauer Sándor és Németh Endre 1943-ban)

"…Lampl sokrétű munkássága kiterjedt a vízgazdálkodás számos területére. A vízgazdálkodásnak alig van olyan munkaterülete, ahol ne fűződne nevéhez teremtő gondolat és aktív részvétel, mégis elsősorban a vízépítés nagy mestere, aki tudományos megalapozottságú, gyakorlati vízépítő mérnök volt. A mai korszerű vízépítés úttörőjeként vonul be vízgazdálkodásunk történetébe..." – Dégen Imre, Vízügyi Közlemények, 1976.

Forrás: Vízügyi Közlemények, 1976. 502-508.

Tanai Anna