180 évvel ezelőtt, 1838 márciusában pusztított a Duna magyarországi szakaszán a feljegyzések szerinti, addig legtöbb veszteséget és kárt okozó jeges árvíz. A pest-budai történések egyik legnagyobb hőseként báró Wesselényi Miklósra emlékezik az utókor, aki önmagát és vagyonát sem kímélve vett részt a bajba jutottak mentésében.
A nemes lelkületű nemes 1796. december 30-án született Zsibón. Apja, id. báró hadadi Wesselényi Miklós, akit a 'zsibói bölényként' is emlegettek erős testalkata miatt, főispán volt. Anyja Cserey Heléna Nagyajtáról származott. A történetírók szerint Wesselényit nagy szigorral és elvárásokkal nevelte apja. Tanulmányait otthon végezte, pályafutását 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken. Fiatalon kötött barátságot Széchenyi István gróffal, akivel tanulmányutat tettek Nyugat-Európába. 1822-es hazatértük után Wesselényi kisdedóvót alapított, mely Erdélyben az első volt. A zsibói birtokán dolgozó parasztoknak elengedte a robotot, és a dézsma egy részét, emellett saját költségén taníttatta őket.
Az 1838-as árvíz idején önfeláldozóan és önzetlenül segített a bajbajutottakon. Naplójában így ír erről:
"E szomorú napnak reggelén 7 és 8 óra közt egy ladikra ültem, mellyel éppen Havas senator jött. Vele a belváros utcáin eveztünk s a Váci-, Kishíd-, Aranykéz-és más utcákból hordtuk a menekvőket a Sebestyén-piacra."
"A József- és Stáció-utcákból harsogott a segélyért kiáltók lármája, ide siettünk; sokat volt szerencsénk megmenteni. Már akkor kezdettek a házak omlani és düledezni. Ezeknek ropogása, zuhanása, a vizek között emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás, borzasztó képét mutatta a dúló enyészetnek."
Wesselényi leírja, hogy az árvíz szörnyű napjaiban rajta kívül még sokan segítettek a rászorulóknak, de sajnos sok rossz akaratú ember is volt, aki kirabolta az üresen maradt házakat, vagy csak nagyobb összeg ellenében volt hajlandó segíteni a szerencsétleneken.
Wesselényi Miklós 'jócselekedetei' nem fejeződtek be a mentéssel. A kimentett és biztonságban elszállásolt károsultakat étellel látta el. Pl.: a Károlyi-házba húst és kenyeret vitetett. Gondoskodott ismerősei és barátai épen maradt vagyonának elszállításáról is.
"Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla nem képes. Az egészének minden egyes vonása olyan, mely már magában egy-egy rémítő képet alkotna: s százanként oly jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogytáig megmaradó borzasztó emlék."
Az árvízi hajós 1850-ben tüdőgyulladást kapott. Egyéb betegségeitől legyengült szervezete ezt már nem tudta leküzdeni. Április 21-én, Pesten halt meg.
Forrás: Báró Wesselényi Miklós az "árvízi hajós" naplója In.: MAGYAR IRODALMI RITKASÁGOK 40. szám, Szerk.: Vajthó László, 1938 (http://mek.oszk.hu/15400/15468/15468.pdf)
Tanai Anna
