Zsigmondy Vilmos magyar bányamérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyarországi artézi kutak fúrásának kialakítója és elterjesztője.
Zsigmondy Vilmos mellszobra a Városligetben
1821-ben született Pozsonyban. Apja, Zsigmondy Sámuel korán elhunyt, így édesanyja egyedül nevelte őt és öt testvérét. A család papi és tanítói pályát képzelt el neki, de ő a természettudományok iránti érdeklődését követve Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Akadémián folytatta tanulmányait. 1843-ban, iskolái befejeztével állami szolgálatba lépett. Dolgozott Szakolcán és Bécsben is. 1846-ban Resicára helyezték, ahol az elhanyagolt kőszénbánya rendbetétele, valamint újak létesítése volt a feladata. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a resicai üzemben történt a honvédség fegyverkészletének előállítása. A szabadságharc leverése után emiatt Zsigmondyt Olmützben fogságba helyezték, 1850-ben kegyelmet kapott. Neve a sikeres artézi kútfúrásaival vált híressé. Az artézi kút tulajdonképpen egy olyan fúrt kút, amelynél a magas nyomásnak köszönhetően a víz magától tör a felszínre, mint egy természetes szökőkút. Nevét onnan kapta, hogy az első ilyen kutat Franciaországban, az Artois-i grófságban fúrták 1126-ban. Zsigmondy először 1865-ben Harkányban fúrt egy 38,7 méter mély artézi kutat. Az innen feltörő vizet sikerült teljes mértékben megfogni és hasznosítani. Ezt követően 1866-77-ben a Margit-szigeten végzett fúrásokat, ahonnan naponta 1500 köbméter víz tört elő magas kén, szánsav, kalcium és magnézium tartalommal. Sikeres fúrásokat végzett még Lipiken és Alcsúton is.
Az artézi kút a Városligetben
1866. december 12-én a Magyar Földtani Társulat ülésén Zsigmondy kifejtette, hogy hosszas tanulmányozás után arra a meggyőződésre jutott, hogy ha a Városligetben kutat fúrnának, akkor egy melegvizű forrásra bukkannának:
"…egy a pesti városligetben megindított fúrás hévvizet szolgáltatand, még pedig, ha nem magasabb, de mindenesetre a budai hévforrások közül addig észlelt legnagyobb hőfoknak megfelelőt."
A kútból feltörő vízzel egyrészt a Városliget tavának feltöltését, több fürdő hévízellátását és a park öntözését is biztosítani szerette volna. A közgyűlés 1868 március 4-én elfogadta Zsigmondy tervét, így a munkálatok még ebben az évben, jelesül november 15-én el is kezdődtek. A fúrás helyszínéül a mai Hősök terén lévő, az Árpád fejedelem lovas szobra előtti területet jelölték ki.
A munkálatok azonban nem haladtak olyan zökkenőmentesen, ahogy a bányamérnök elképzelte. Számos technikai akadály merült fel, melyek megoldása, napokig, hetekig vagy akár egy hónapig is eltartott. Állandó problémát okozott például a fúrólyuk beomlása. Ha épp nem ez történt, akkor a hajtókerék csapja törött el, vagy letörtek a véső sarkai, esetleg az teljesen be is szorult. A felszerelés gyorsabb megjavítása érdekében 1872-ben egy kis lakatos- és kovácsműhelyt állítottak fel a helyszínen. Mikor 580 méter mélyen jártak, akkor elérkeztek a várva várt kiscelli agyaghoz. Ez egy olyan vízzáró üledék, melyet egyébként régóta téglagyártásra is használnak. Zsigmondyék számára azonban azért volt jelentős, mert remélték, hogy e réteg alatt már melegebb vizet találnak. A fúrás előrehaladását sajnos újabb akadályok nehezítették. 1875. nyarán például egy villám csapott a fúrótoronyba. Pontosabban csak a csigakerékékbe, ahonnét szerencsére - a drótszalagon és a rudazaton át - a fúrólyukba távozott. Nagy örömükre, csaknem tíz éves kőkemény munka és 925 méternyi fúrás után, 1877-ben észlelték először a felszálló vizet.
Ekkor megkezdték a forrás foglalását, vagyis megindult a felszínre törő víz helyének kialakítása. A fúrás végül 1878. januárjában fejeződött be teljesen, amikor a víz mennyisége 11 900 hektoliter volt óránként, hőmérséklete pedig 74 fokos. Ekkor a Duna magas vízállása miatt az elvezetett vizet már nem lehetett az Andrássy úti csatornákba vezetni - ahogy korábban történt – mert az túláradást eredményezett volna. Így a végleges kútfoglalás további 4 hónapot vett igénybe és 1878. május 15-ig tartott. A Vasárnapi Ujság 1878. október 13-án kiadott számában így ír a kútról:
"Magyarország fővárosa ez idén egy világnevezetességgel lett gazdagabb: neki van a legmélyebb kutja a földkerekségen."
A mélyről feltörő gyógyvíz felhasználására a város kutat és az ideiglenes Artézi fürdőt hozta létre.
A városligeti artézi kút ábrázolása a Vasárnapi Ujság lapjain
A kútfúrás számokban
Zsigmondy a majdnem tíz éven át tartó komoly munkát egy részletes leírásban foglalta össze, melyben alaposan beszámol a fúrás gazdasági viszonyairól is. A teljes fúrási költség 195 574 forint és 16 korona volt. A munkálatok 2316 munkanapot vettek igénybe, a mellékmunkálatok pedig további 1164-et. A fúrás átlag 1,16 centimétert haladt 100 ütésenként. 1873 január 1-től a munka befejeztéig összesen 6 341 500 ütést hajtottak végre.
Ivóvíz a mélyből
Az artézi kút vizét a lakosság nagy részre ivásra kezdte használni. A főváros elrendelte a víz gyógyászati szempontú kivizsgálását. Ennek eredményeként kiderült, hogy kiválóan alkalmazható gyomorhurut és májbetegségek kezelésére.
"Keskeny korlát vezet – a nagy tolongás ellen – a födött szabad tornáczra, melynek hátsó falából kinyúlnak vizvezetéki csapok, párolgó, gyöngyöző, forró vizsugarakat eresztve alá, melyekből a kiszolgáló nők meg-megmeritenek egy-egy füles poharat s oda nyujtják az inni szándékozónak, ki nem ritkán nem győzi az áthevült poharat egyik kezéből a másikba kapkodni s el is ejti, ha kissé érzékenyebb bőre van." – írja a Vasárnapi Ujság. A kút fölött álló fúrházat 1884-ben lebontották. Helyére egy Ybl Miklós által tervezett díszkút került, melyet Gloriette-nek neveztek. Ezt 1989-ban a Milleneumi Emlékmű építése miatt Budára, a Széchenyi hegyre telepítették át. Ma is itt található.
Pest első gyógyfürdője
1881-ben, a városligeti tó Nádor szigetén egy ideiglenes fürdőt alakítottak ki Artézi fürdő névvel, melynek vizét a Zsigmondy által fúrt kút biztosította. Erről Hankó Vilmos és Gerlóczy Zsigmond így tudósít:
"Az épület földszinti részén 20 fürdőszoba van; az épület hátsó részében találhatjuk a társas fürdőt, mely egyszerre 20-25 személyt fogadhat be; a társas fürdőt délelőtt férfiak, délután nők használják."
"Az egyes fürdőszobákban a kádak porcelánból, carrarai márványból és vörös márványból készültek."
Városligeti artézi fürdő parkrészlettel (Fortepan)
Az Artézi fürdő népszerűsége olyannyira megnövekedett, hogy kibővítése szükségszerűvé vált. A főváros már 1884-ben foglalkozott a Széchenyi fürdő megépítésének gondolatával. Az épület megtervezését Czigler Győző műegyetemi tanárra bízták. Terveit 1903-ban fogadta el a közgyűlés, az építkezés pedig 1909-ben kezdődött el. A korábban Artézi fürdőnek nevezett intézmény 1913. június 16-án nyitotta meg kapuit Széchenyi fürdő néven. Az 1920-as évek végére a fürdő igényeit már egyre kevésbé tudta kielégíteni a Zsigmondy-kút, ezért 1936-ban egy második kutat is fúrtak a vízhozam növelése érdekében, melyet Szent István forrásnak neveztek el. Így az I. számú kút vizét már csak a környék néhány intézményének fűtésére és melegvíz ellátására használták.
Dr. Dobos Irma hidrogeológus így méltatja az egykori "vízbányász" munkáját:
"Hogy a városligeti I. sz. hévízkút kiváló mérnöki alkotás, azt mindenekelőtt az bizonyítja, hogy még 100 év után is változatlanul szolgáltatja a 74 fokos hévizet."
Az 1870-es évek végén Zsigmondy a fúrások kivitelezését unokaöccse, Zsigmondy Béla kezébe helyezte. Ő maga csak bányászati és kútfúrási szakvéleményezéssel foglalkozott. 1888 decemberében halt meg, hamvait a Fiumei úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.
Tanai Anna
Források:
Zsigmondy Vilmos: A városligeti artézi kút Budapesten, 1878. Budapest
Gerlóczy Zsigmond – Hankó Vilmos: Budapest fürdői és ásványvizei 1891.
Dr. Dobos Irma: A 100 éves városligeti hévízkút, In.: Földtani Tudománytörténeti Közlöny 1979. 8. sz.
Vasárnapi Ujság 1878. október 13-i száma: http://epa.oszk.hu/00000/00030/01284/pdf/01284.pdf
