Véget ért a nyár, melyet idén talán sokkal többen töltöttek belföldön, mint ezelőtt. A hazai kirándulóhelyek skálája évről évre egyre bővül, mégis úgy gondolom, hogy nyaranta a Balaton és környéke a legkeresettebb úti cél. Ez nem véletlen, hiszen a tó vize és a táj szépsége már a 19. században is sokakat a környékre vonzott. Köztük Szerelmey Miklós feltalálót, mérnököt, litográfust is, aki külföldi példára hazai tájakat népszerűsítő albumot adott ki (többek között) a Balatonról, melyet a saját rajzaival gazdagon illusztrált.
Panorama
A következőkben ízelítőt adunk Szerelmey 1848-ban megjelent Balaton albuma c. művéből, melyről a szerző a bevezetésben így ír:
„Az itt közlött képeknek és az azokat kísérő szövegnek az lévén czélja , hogy az illy előkészületben az utast segítse, s utóbb a látott szépségeket képben és élő szóval emlékezetében röviden felfrisítse, kérem a nyájas olvasót, ne sajnálja a képek Iegelsejét, a Balatont és vidékét ábrázoló panoramát, kezéhez venni.”
Szerelmey által készített rajzok mindegyikéhez leírás és magyarázó szöveg is tartozik. A műben többek között szerepel Balatonfüred, Tihany, Keszthely, Badacsony, valamint a környékbeli várromok: Tátika, Rezi, Szigliget, Sümeg és Csobánc vára. A szerző maga is bejárta ezeket a tájakat, tehát az írás egyfajta útikönyvnek is tekinthető, melyben kalandos utazásának részleteit osztja meg az olvasókkal.
Balatonfüred
Az első balatoni gőzhajót - a Kisfaludyt - 1846-ban tették vízre, így 1848-ban, Szerelmey látogatásának idején már menetrendszerűen közlekedett. A szerző maga sem restellte kipróbálni milyen lehet az utazás a Balaton költőjéről elnevezett hajón. A járat este hét órakor indult Keneséről és egy óra alatt ért a füredi kikötőbe. A „tengeri utazásról” így írt Szerelmey:
„A hajón kevés utas volt; néhány élénk fiatal mesterlegény a második helyen, kikhez csakhamar több víg czimbora csatlakozott, s kik minden további tartózkodás nélkül azon otthoniassággal, melly a fiatal kornak és középsorsnak az életörömök negédtelen élvezésében olly sok mások felett előnyt nyújt, jó mulatás helyévé tették önszámukra a hajófedezetet. . .”
„A kapitány angol; derék és viharedzett férfiú, ki mielőtt, Kisfaludy gőzöshöz a magyar tengerre jutott volna, hosszú évek során vitorlázott szerte a világban s bejárta a föld számos nagy tengerét . . .”
Kilátás a fürdőházból (Balatonfüred)
A szerző a következőkben a füredi forrásvízről ír, majd számot ad arról, hogy milyen volt az élet Füreden, melyek a helység jelentősebb épületei és miként zajlottak a helyi mulatságok. Végezetül pedig bemutatja Füredet mint fürdővárost és megemlíti azt is, hogy évről évre egyre többen látogatnak el ide:
„S a fürdőhely évről évre annyira növekszik közkedveltségben, hogy míg tíz év előtt a vendégek száma alig haladta meg az ezeret, már a múlt (1847.) évben többre ment két ezernél. Különösen nevekedett a vendégek száma, mióta ezek kényelmes utazására Budapesten két rendbeli gyorskocsizás áll fen, leginkább pedig mióta a Balaton taván járó gőzös mindenfelől a legnagyobb kényelemmel és gyorsasággal szállítja helybe a vendégeket. . .”
Tihany
Szerelmey azt írja, hogy Füredről a legtöbb vendég a Tihanyi félszigetre „siet” kirándulni. Így hát ő maga is így tett. Csónakkal utazott Tihanyba, ahol a helybéli csigaárus gyerekek már várták Őt:
„Ha az ember rekkenő nyárban vizenyős ligetbe andalogni megy, nem csődülnek rá mohóbban a szúnyogok, mint itt e csigaáruló gyermekek, kiknek szüntelen orrunk alá dugdosott kezét nincs szó, melly visszarezzenthetné; mondjon nekik bármit az ember, kergesse őket, szidja meg, intézzen kérdést hozzájok, ők mindenre csak azon egy felelettel bírnak: szamárpatát vegyenek, úri fejkötőt vegyenek, kecskekörmöt vegyenek. S ha megvetted mindegyiknek jobb marka egész tartalmát, hogy menekülj e nevetséges tolakodástól, akkor balját emeli fel mindegyik, s ugyanazon közönyös rettenthetetlen hangon sivít füleidbe: szamárpatát vegyenek, úri fejkötőt vegyenek, kecskekörmöt vegyenek. S ha rá dörgesz az egyikre, hogy hordja el magát áruival, mellyekkel zsebed már teli van, ő ugyanazon közönyös rettenthetlen hangon ismétli: szamárpatát vegyenek; ha azt kérded : mellyik a legközelbi út a visszhanghoz? a felelet rá: erre — úri fejkötőt vegyenek; ha újra leszidod őket, rettenhetlenül sivítnak : kecskekörmöt vegyenek . . .”
Rezi vára
Tihany után Szerelmey ismét gőzhajóra ült és Keszthelyig utazott, hogy a tó körüli várromokat közelebbről is megtekintse. Javaslata szerint Keszthelyről kocsival vagy gyalogszerrel érdemes tovább indulni, sőt külön ajánlja a gyaloglást:
„Gyalog utazni hazánkban eddig nem igen szokás. Külföldön nemcsak tudós férfiak, de gazdag urak közt is napirenden vannak . . . Aki nem gyakorló még, ha lábai nem túl finnyásak, kisértse meg, s tapasztalni fogja, hogy az út, mellyen az apostolok lovai hordozzák az embert, sokkal inkább elhintve van élvvel és úti' örömökkel, mint mellyen a rázós szekér vagy a puha járatú hintó robog.”
Habár Szerelmey nem ad pontos leírást („Ne várja az olvasó, hogy itt a táj és kilátás szépségeiről hosszas leiratokat adjak.”), feltételezhetjük, hogy a táj akkor még gyönyörűbb lehetett, mint ma:
„A két tájrajz, melly Tátika és Rezi omladványaival előttünk fekszik, sejteti ugyan a nézővel a vidék szépségeit; de mind e rajz és a mit általa ösztönözve a képzelet teremthet, csak árnyát nyújtja annak, mit itt a természet valósággal felmutat.”
Az Öböl és Badacsony nyugati része
A zárszóban Szerelmey ismét közli, hogy írásával kettős célja volt: egyrészt, hogy felkészítse az utazót az utazásra, így „sokkal nagyobb lesz minden egyes ponton gyönyörélve”, másrészt az utazás után e kis könyv emlékül is szolgálhat, minek segítségével az utazó felidézheti az itt eltöltött időt. Ezen kívül leszögezi, hogy útikönyve és illusztrációi nem adhatják vissza a balatoni táj szépségeit:
„Mert hiszen az egész Balaton vidéke regényességben olly gazdag, hogy azt száraz papíron holt betűkkel visszaadni lehetlen. Saját keblének a természet szépségei iránti fogékonysága itt mindenkinek a legjobb tolmács leend.”
Tanai Anna
Forrás:
Szerelmey Miklós: Balaton albuma – Emlék Füred s környékéről. Második kiadás, Pest 1851. (Az első kiadás 1848-ben látott napvilágot)
