Gróf Széchenyi István pályafutása során két – európai léptékkel is nagyszabású – vízi munkálatnak volt az elindítója és megszervezője: az Al-Duna és a Tisza szabályozásának. E munkáknak évtizedes előzményei voltak, ennek ellenére a gróf nélkül mégsem tudtak kimozdulni a holtpontról. Az Al-Duna szabályozása az 1830-as években megindult, a Tisza-völgy rendezését azonban többszöri nekifutásra sem tudták megkezdeni. A szabályozás politikai kérdéssé vált, Széchenyi azonban felül tudott emelkedni a kormánypárti-ellenzéki vitákon, célja a magyarság erkölcsi és gazdasági felemelkedése volt, és az ehhez vezető út egyik legfontosabb állomásának az Alföld rendezését tekintette.
Tervei valóra váltásának lehetősége akkor nyílt meg előtte, amikor az uralkodó 1845-ben megbízta a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnöki teendőivel. Hivatalba lépését követően azonnal munkához látott: áttanulmányozta Beszédes, Vásárhelyi és Lám Jakab szabályozási elképzeléseit, valamint Huszár Mátyás és Lányi Sámuel felméréseit, térképeit. Majd 1845 őszén szemleútra indult a Tisza-völgybe, hogy megnyerje a helyi birtokosokat a szabályozás ügyének. Útja fontosabb állomásait ő maga sorolja fel a következő évben megjelent „Eszmetöredékekben”:
„Mindenek előtt a Tisza völgyére irányozni lépteimet, határozván el magamban… ez év szeptember 27-én… útnak is indultam el Pestrül, s pedig Miskolczon és S. újhelyen és a Vásáros Naményba, innen Nagy-Kállón és Debreczenen át Dobra, e helyrül pedig Madarason keresztül Szolnokra, honnét Kun-Szent-Mártonnak Szegedre, és onnan vissza Pestre.”
Útjáról naplóbejegyzései tanúskodnak, de a Vízügyi Múzeum gyűjteményében megtalálható a gróffal utazó Paur Iván naplótöredéke, amelyből részletesen megismerhetjük az utazás körülményeit. Néhány nap történése az írásból:
„Sept. 28. Gyöngyösről reggeli 7 órakor indultunk és Kápolnán lovakat váltván dél felé Egerbe értünk s hosszasan ebédeltünk ott Lévay kanonoknál… A hosszas ebéd miatt csak 3 óra tájban szabadulhatván Kövesden és Harsányban lovakat váltva estére Miskolczra értünk… Túl a dombon a gróf üveges zárt kocsija, mellyben akkor a gróf komornoka és Németh esküttje üle, feldűlt…
Sept 29. Az eltört üveges zártkocsi megcsináltatása miatt Miskolczról csak mintegy 8 ½ órakor indultunk… Olasz Liszkán lovakat váltván Patakra mintegy 4 ½ órakor érkeztünk. Ebéd előtt a református főiskola tanítói kara tisztelkedett a grófnál lelkes, de hosszas szónoklattal…
Oct. 3. Naményban értekezés. Ebéd deszkasátorban."
Október 5-én érkezett Debrecenbe, ekkor jegyezte be a Kollégium emlékkönyvébe a később jelmondattá vált szavait: Magyarország rosszul volt, meglehetősen van, jobban lesz!
Részlet Paur Iván útinaplójából
Az út során Széchenyi szinte minden településen gyűléseken ismertette elgondolásait a Tisza és mellékfolyóinak egységes szabályozásáról, s igyekezett rábírni az érdekelt birtokosokat az összefogásra, az ármentesítő társulatok megalakítására. Az egyik legnagyobb hatású beszédét Vásárhelyi Pál jelenlétében mondta el Tiszadobon, Andrássy Gyula kastélyában. A jelenlévők a gyűlés végén megalapították az egyik első tiszai ármentesítő érdekeltséget, a Tisza-Dobi Társulatot.
Paur Iván naplóját olvasva azt gondolhatnánk, hogy Széchenyi csak rajongókkal találkozott. Ám nem mindenhol fogadták lelkesedéssel a grófot. Szolnokra érve díszebédek és vacsorák helyett csak macskazene várta, a szegényes kocsmában mindenkinek magának kellett fizetnie a fogyasztását. A Szolnok környéki birtokosok ugyanis attól tartottak, hogy a felsőbb szakaszokon elvégzett szabályozási munkák majd a nyakukra hozzák a vizet. A szolnoki látogatás mégsem volt hiábavaló, hiszen itt találkozhatott Békés megye küldöttjeivel, akik Széchenyi hatására megalakították Gyulán a Körös-szabályozó Társulatot.
Paur Iván fényképe
Széchenyi körútja utolsó szervező gyűlését október 16-án Szegeden tartotta. Majd visszatérve Pestre, összefoglalta gondolatait az Eszmetörekékek, különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg c. röpiratában. Ezt megküldte az összes érdekeltnek, egyúttal egy központi társulat szükségessége mellett érvelve 1846. január 19-ére kitűzte a Tiszavölgyi Társulat alakuló közgyűlését Pestre.
A gyűlésen a vármegyék, városok és birtokosok képviselői jelentek meg, a tárgyalások eredményeképpen január 26-án aláírták a Tiszavölgyi Társulat alapító okmányát, az ún. Szerződvényt, melynek eredeti, Széchenyi aláírásával ellátott példányát a Vízügyi Múzeum őrzi.
A Szerződvény Széchenyi aláírásával
Ez a központi társulat teremtette meg a lehetőségét a folyó egységes szemléletű szabályozásához, és a munkák megindításához. A gróf a társulat választmányával augusztusban Tiszadobra utazott, ahol 27-én a Dob és Szederkény közötti szakaszon megkezdődött a szabályozás kivitelezése. Az első ásónyom földet maga Széchenyi emelte ki.
Horváth István
(A felhasznált dokumentumok a Duna Múzeum gyűjteményét képezik.)